2016. szeptember 24., szombat

0.rész

                                                      


   Yeon Hee POV:

-Ez mi?-kérdeztem.
-Barátság karkötő amíg viseled addig barátok maradunk örökre.-válaszolta Chan Yeol mosolyogva.
-Ohh értem.Amúgy mit is szerettél volna mondani?
-Semmit.
-Ez egész biztos?-kérdeztem.
-Igen..
-Hát te tudod.-néztem rá értetlenül.

Chan Yeol POV:

-Ohh értem.Amúgy mit is szerettél volna mondani?-kérdezte Yeon Hee.
Egyszerűen nem volt szívem elmondani neki hogy el kell költöznöm mert el váltak a szüleim és a bíróság apámhoz adott így vele kell mennem.Tudtam ha elmondanám neki megszakadna a szíve a fájdalomtól.Láttam rajta hogy nagyon imád velem lenni és ha ezt meg tudná csak úgy zokogna.Ezért inkább hallgattam mint a sír és hazudtam..Úgy tettem mint ha semmit nem is akartam volna kérdezni.
-Semmit.-válaszoltam
-Ez egész biztos?-kérdezte.
-Igen..-mondtam.Majd meg szakadt a szívem hogy hazudnom kell annak aki a legkedvesebb számomra igaz még csak 15 éves vagyok de már nem úgy érzek Yeon Hee iránt mikor még kicsi voltam.Még az érzéseimet se voltam képes be vallani hogy hogyan érzek.Talán majd egyszer összeszedem a bátorságom és elmondom miként érzek iránta de addig is játszóm a jó "HAVERT".
-Chan Yeol!!?Chan Yeol??!!-ordibálta nevemet Yeon Hee.
-Igen?-kérdeztem vissza.
-Képzeld el is felejtettem mondani.Anyutól kaptam új zombis videó játékokat .Kipróbáljuk együtt??-kérdezte lelkesen.
-Nem.
-De miért? Talán tettem valami olyat ami miatt haragszol rám ugye??Mit tettem??-sorba tette fel a kérdéseket levegő vétel nélkül.
-Jaj,nem tettél semmit.Csak tudod most el...elég sok dolgom van azt nem érek rá.-válaszoltam elég szomorkásan.
-Aaaah értem.Nos,figyelj már elég későre jár. Indulok haza mielőtt anyu elkezdene keresgetni hogy hol vagyok ilyen sokáig.-ekkor hirtelen átölelt Yeon Hee és ezt suttogta a fülembe: Ugye tudod ha bármi baj van akkor nyugodtan szólj és együtt ezt is megoldjuk ahogy eddig minden mást.Rendben?-kérdezte.
-Rendben-bólintottam egyet. Még Yeon Hee intett  és már futott is hazáig.El kellett volna neki mondanom hogy már holnaptól nem találkozunk de ahogy már mondtam nincs hozzá szívem.Nagyon fogsz hiányozni Kim Yeon Hee!


Yeon Hee POV:

-Gyere kicsim kész a reggeli!-ordította fel az emeletre nekem anya.
-Jövök anya!-ordítottam vissza.Úgy futottam le a lépcsőn mintha az életem múlna rajta a konyhában el is taknyoltam egyszer de nem estem nagyot ezért felpattantam és leültem az asztalhoz reggelizni.
-Lassabban Yeon Hee a végén még megfulladsz...lassan nem megy a buszod.
-Bocsi Omma csak tudod sietnem kell mert a végén Chan Yeol elindul nélkülem suliba.
-Értem én de akkor se kell rohannod ennyire hogy megfulladj Chan Yeol biztosan megvár.
-Hááát köszi anya finom volt a reggeli de most én tűzök na szia.
-Jó és legyen szép napod.-a végét már alig hallottam mert már kint voltam a házból. Chan Yeol öt házzal lakot arrébb mint én. Nem volt olyan messze így nem kellett sokat gyalogolnom.Amint megláttam Chan Yeolék házát futottam az ajtóhoz aztán becsöngettem.Az első csöngetésre nem reagáltak ezért még párszor becsöngettem de úgy tűnt nem jön senki. Már el akartam volna indulni de észre vettem a ház ablakából egy ELADÓ FELIRATÚ TÁBLÁT. Erre fel kaptam a fejem.Eladó?? várjunk ez azt jelenti hogy elköltöztek.De..De akkor miért nem szólt nekem tudhatná ha hazudik az jobban fáj nekem mint az igazságot mondanák el. Akkor tegnap mikor kérdeztem tőle hogy biztos nem akarsz semmit mondani akkor válasza az volt hogy nincs.Dehát ak..ak..akkor Miért hazudot nekem Wae?Wae? WAEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE??????- már sírva mondtam.Elkezdtem sírni és Chan Yeol nevét üvöltözni
-Chan Yeol Chan Yeol Chaaaaaaan Yeooooll!!!!!!!-zokogtam...leültem a tornácukra össze kuporodtam és tovább zokogtam.
Chan Yeol Látni Akarlaaaaak!!!!!Chan Yeo..Yeo...Yeoooollll!!!!Gyere Vissza!!!!-nem csak Chan Yeol-ék tornácán a suli hátra lévő egész napjában csak sírtam. Egyszerűen nem tudtam oda figyelni órán se. Csak egy dolog járt a fejembe: Chan Yeol és az hogy miért hagyott itt!

Chan Yeol POV:

-3 perc és fel száll a gép kérjük utasainkat az állomás végéig nem hagyják el helyeiket.-mondta a légi utas kísérő.
-Na fiam hamarosan fel száll a gép. Megyünk Tokióba örülsz neki??-kérdezte apám nagy örömmel.
-Igen  "NAGYON"!-mondtam mosolyogva.Apámnak is hazudtam egyáltalán nem örültem hogy el kell költöznünk és itt kell hagynom Yeon Heet. Már most hiányzik legalább lehetett volna annyira becsületesség  bennem hogy elmondom neki az igazat de túl nehéz lett volna elmondani. Szeretlek....Szeretlek a francba is Szeretlek téged Yeon Hee!!!!Bárcsak velem lehetnél...-ekkor kigördült szememből egy könny csepp.
Nagyon Fogsz Hiányozni..mindennél jobban.





                                 7 évvel később.....

Yeon Hee POV:

-Figyelj anya szerintem nem lesz elég cukor a sütibe szólok Jonginnak hogy ugorjon le a boltba egy kis cukorért mielött az bezárna.
-Nem kell pont annyi cukor maradt hogy elég legyen egy tepsi süteményhez.De azért köszönöm kicsim.-jaj semmiség. Amúgy kicsim hogy vagytok Jonginnal?-kérdezte kíváncsian.
-Elég jól el vagyunk ő az első olyan srác aki megért engem és mindig az igazat mondja.-magyaráztam anyámnak.
-Ha ennyire jóba vagytok már 3 éve akkor mért nem mész hozzá feleségül?!-kérdezgetett tovább anya.
-Egyikünk se áll szerintem még készen .Ha ott lesz az idő biztosan meg kéri majd a kezem.
-Rendben.!Ding Dong.!!! szólalt meg a csengő és szaladtam az ajtóhoz.Mikor kinyitottam Jongin állt az ajtóba. Annyira megörültem neki hogy nyakába ugrottam és megcsókoltam.
-Annyira hiányoztál bébi...- simította végig az arcomat.

                                                               
-Te is nekem..-öleltem át még egyszer.
-Gyere be a végen megfázol...-mondtam neki és behúztam a házba.
-Szia Jongin Hogy vagy??Jól utaztál???-támadta le anyukám barátomat.
-Jó napot Mrs.Kim igen jól vagyok és jól is utaztam. Őőő anyukám küldött egy kis süteményt a vacsorához remélem ízleni fog.
-Oohh nagyon köszönjük. Te mindig gondolsz ránk. Miután anyuval befejezték a beszélgetést levette Jongin a kabátját.Olyan szexin állt rajta az öltöny a csokinyaki és minden hogy ott helyben mindent letéptem volna róla.
-Azta mindenit valaki nagyon kicsípte magát!..átmértem Jongint Á-tól Cettig.De erre is alig volt időm mert derekamnál fogva magához húzott.
-Tetszik? És mi lenne ha felmennénk a szobádba és elmélyülnénk egy hosszas beszélgetésbe?Na mit szólsz hozzá?-ekkor elkezdte nyakamat csókolgatni, kezei pedig lecsúsztak fenekemre.
-Jongin te is tudod hogy nem szabad.Hisz 1. Itt van anya. 2. Hamarosan be toppannak a vendégek is.
-Mikor lehetünk végre kettesbe úgy hogy senki se zavar?-kérdezte morcosan.
-Hát elintézed hogy egy lakásba lakjunk és össze házasodjunk..na akkor kettesbe lehetünk-nevettem fel és megpusziltam arcát.
-Hahaha de vicces.-mondta és tovább morciskódott.
-Egyetlenem ne bosszúskodj gyere nézzünk együtt egy filmet a nappaliban amíg a vendégek meg nem jönnek  rendben??-kérdeztem.
-Oké.-válaszolta. Jongin valami romantikus Dorámát kapcsolt aminek a felét végig bőgtem.Azt élvezi ez a gyerek ha megríkathat filmekkel.Tudja jól hogy nagyon érzékeny típus vagyok.Mikor vége lett a filmnek Jonginnal elkezdtük egymást bámulni de egyszer csak közelebb hajolt és megcsókolt.


                                                       


-Szeretlek-mondta mosolyogva Jongin miközben fejünket egymásnak döntöttük.
-Én még annál is jobban.-válaszoltam.
-Nálam nem jobban.-mosolygott rám.Újra meg akart volna csókolni de hirtelen csengetést hallottam. Gondoltam biztos meg jött az első vendég.
-Kicsim kinyitod?-ordibálta a konyhából anya.
-Igen.-válaszoltam.Siettem az ajtóhoz de mikor kinyitottam lefagyott a tekintetem...